Titokzatos utazás (folytatás)

Sziasztok skacok!
Először is bocsi, amiért későn hoztam a részt, de direkt erre a napra tartogattam. 2013. július 23. 20:22.  3 év! Pontosan 3. Hogy elszaladt az idő. 2010-től egészen máig. Eszméletlen, mennyit elértek. Turnék, albumok, a tegnap megjelenő Best Song Ever, ami MEGDÖNTÖTTE A REKORDOT! Már a 11 milliónál járunk.. Egy nap.. Igen, mi Directionerek.. Összefogtunk, és megcsináltuk. Látjátok? Így mindenre képesek vagyunk!
Büszke vagyok♥
Fogadjátok sok-sok szeretettel a részt. Apait-anyait beleadtam, hogy sikerüljön:) Remélem tetszeni fog! :)
A végére amiről az egész július 23-a szól...
HAPPY 3rd BIRTHDAY ONE DIRECTION!
                                 

Az út Holmes Chapelbe, sacc/kábé 3 óra volt.  Az út jól telt, de mikor már csak kb. 15 perc volt megérkezésig, nagyon parázni kezdtem. Hogy miért? Most soroljam fel az okokat? ,,Mi van, ha Harry anyukája nem ilyennek képzel el? Mi van, ha szerintük nem illünk össze? Mi van, ha szerintük nem illek Hazzához? "  - Ilyen mondatok hangzottak el a fejemben újra és újra. Milliószor elképzeltem már, hogy hogy fogom megismerni a barátom szüleit, de hogy ennyire izguljak, sosem hittem volna. Ő miért nem volt ideges, amikor hozzánk mentünk bemutatni őt? Vagy lehet ideges volt, csak jól álcázta!? Fene tudja. A lényeg, hogy nekem is le kell nyugodnom. Igen, így lett volna a helyes. Lenyugodni. Milyen szép szó! Bárcsak nekem is menne. Na mindegy. Mellékesen, Harry csak nevetett rajtam.  Az okokat már felsoroltam.. 

10 perc......5 perc ........2 perc...... és ott vagyunk. Ideértünk.

Itt vagyunk Harryék háza előtt. Nem mondom hogy túl kicsi, mert nem az. Nagyobb, barna-fehér ház. Kertes. A gyomrom görcsben. Megmozdulni sem tudok, nem még kiszállni.

Hé, itt vagy még?- röhögött rajtam a barátom

Ööö, nem is tudom, hogy ki szeretnék-e szállni.- nyeltem egyet

Innen már nincs visszaút, édes! - szállt ki az autóból, átbaktatott az én oldalamra, majd kinyitotta az ajtót. Kicsatolta a biztonsági övemet, majd kiemelt a kocsiból, amin én jót derültem.

Mi vagyok én, kisbaba? - nevettem, amint talajhoz érkeztem

Ledermedtél. Meg kellett oldanom valahogy. - hajolt hozzám

Hülye vagy - röhögtem fel

Lehet, de te így szeretsz engem - vigyorgott, majd lezárta a kocsit, megfogta a kezem, és a bejárat felé vezetett. 

Becsöngetsz te? - nézett rám

Ööö, köszi, meghagyom neked a lehetőséget- néztem rá

Hát jó. - csöngetett be, én pedig egyre szorosabban szorítottam a kezét

Nyugii- nyomott egy puszit a fejem búbjára, amire én nem válaszoltam, hanem csak vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. Már csöngetett volna be mégegyszer, amikor nyílt az ajtó. Végem van.

Harry! – nyitott ajtót a nővére, majd a  nyakába ugrott, és megölelgették egymást. Persze akkor már nem fogtam Harry kezét.. úgy érdekes lett volna.. – És te?- mosolygott rám. Nem tudja ki vagyok, mivel Harry állítólag meglepetésnek akarta.. azért nem mesélt rólam.. hát oké.

Ő a barátnőm! – csúsztatta le Hazz a karomon a kezét, majd megfogta a kezem

Ó, nem is tudtam, hogy van! -  mosolygott kedvesen, a barátom pedig kezdte kínosan érezni magát

Beengedsz?- kérdezte

Jaaaaaj, tényleg! – csapott a homlokára a lány – Gyertek be! 

Anyu nincs itthon, de nemsoká jön! - mosolygott a lány, amint leültünk a fotelbe
Oké- vigyorgott Hazza
És, hány napra jöttetek? - kérdezte Gemma
Ömm, csak látogatóba - kezdett el a padlóval szemezni a barátom
Mi? Hogy merészeled? - meresztette a szemét a még szőnyeget bámuló fiúra
Nyugi, három napra jöttünk - mosolyogtam a lányra
Jajj, tesó.. Huncut vagy te még!- nevetett - Jól mondom? - nézett rám, nekem pedig lángvörös lett az arcom. 'Kicsit' kínosnak éreztem a szituációt. 
Ne menjünk bele a témába.. bár, igazán megmondhatnád..Huncut vagyok? - nézett rám mosolyogva Harry. Nagyon is mosolyogva.. Haha!
Jó, hagyjatok.- 'durcáztam be'
Jólvan, nyugodjá' le. - húzott a nyakamnál fogva magához (röhögve)
Nagyon aranyosak vagytok együtt! - mosolyodott el - Mióta?
Több, mint egy éve, ha azt vesszük.. Mert igazából mi akkor is szerettük egymást.. - nézett le rám - Igaz?
Ömm, miattad mentünk akkor szét.. de igen.. akkor is szerettük egymást.. és ha azt vesszük akkor igen.. több mint egy éve.. - mondtam
Mit csináltál, hülye? - nézett szigorúan 
Hülyeség volt.- mosolygott
Te barom! Hülyeség? Valamikor még most is érzem.- röhögtem fel kínosan
Na, mostmár mondjátok el! Mit csinált?- nézett rám
Tényleg mondjam el?- 
Igen!- hangzott Gemma hangja
Ne!- utána Harryé
Kimész, vagy végighallgatod hogy mit csináltál? - fordultam felé
Maradok. Akkor neked kellett volna maradnod. - oktatott ki
Mivan?- néztem rá lesajnálóan - Örültem, hogy nem láttalak! És még maradjak?
Egyre jobban érdekel! Mit tett ez a hülye? - kérdezte ismét
Pont szülinapom volt, a 18.  És hát megkísérelt lefektetni.. De én még akkor hogy is mondjam.. Nem akartam.. vagy nem álltam rá készen.. Nem tudom.. Ellenkeztem.. Erre ez a hülye megütött.. Ja, hozzáteszem, hogy totál részeg volt.. Kész káosz volt az egész szituáció.. Utána megütött. Ha pontosítani akarok, akkor azt mondom, hogy arcon csapott..Én meg a reggel fél hetes géppel elmentem - emlékeztem vissza
Mit csináltál? Hülye vagy? Jézus! Nem vagy normális! - idegesedett be Gemma, de akkorra már meg is érkezett Anne. Harry anyukája.. Ha Gemma közvetlen volt velem, akkor biztosan az anyukája is.. Remélem..

Sziasztook! - rakta le a szatyrokat Anne és sietett oda megölelni minket- Kisfiam, ő ki? - mosolygott kedvesen
Ő a barátnőm! - jelentette ki büszkén
Ohh, gratulálok! Mióta? - kérdezett
Több, mint egy éve! - vágta a választ Harry, és szorosabban karolta a derekamat. Tudtam. Tudtam, hogy megbánta. Dehát ez így is a természetes :)
És még csak most hoztad el? - csóválta a fejét Anne - Üdvözöllek, Miss Cox vagyok, de szólíts csak Anne-nek. 
Ömm, Sarah Hope Tomlinson vagyok.-
Louis testvére? - tátotta el a száját
Pontosan! Ő a szerelmem! - csókolt meg Harry
És, az esküvő mikor lesz? - nevetett
Az még várhat, szerintem. Nemde? - kérdeztem Harrytől
Igen. Még nem vagy Mrs. Styles.. Még! - röhögött
Ó! Kíváncsian várom!- simította meg a karom Anne
Én is. Nem tudni mi vár ránk a jövőben.- mosolyogtam
Mindenesetre is, én koszorúslány leszek! - szólalt föl Gemma
Rendben, benne vagyok! - nevettünk
Mi most felmegyünk, ha nem gond, anyu. - mondta Harry
Menjetek csak nyugodtan!- pakolt ki a szatyrokból

Neked aztán van egy családod!- nevettem föl, majd lefeküdtem az ágyra
Igen. De neked is!- röhögött, és lefeküdt mellém, én pedig nem bírtam, rágurultam.. Ő pedig beindult, és csókolgatni kezdte a nyakamat.
                                                    

                                    
Naaaa. Majd este, rendben? - kacsintottam
Rendben, édes!- borzolta össze a hajam, majd felállt, kiment a szobából, felhozta a bőröndjeinket, és együtt kipakoltunk..
Szeretlek! :)