Titokzatos utazás~

Na sziasztok! Úristen, de rég hoztam már részt, de megint kételyeim voltak. Nyárra be szerettem volna zárni a blogot, mivel kellemetlen lenne Nektek is, és nekem is állandóan ezen vacilálni. De nem zárom be, mert akik olvassák, annak örömet szeretnék szerezni. Tudom, kevesen olvassák, de semmi gond! "Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli!,,
Szóval kellemes olvasást, remélem tetszeni fog! :)

U.i.: 3 KOMMENT UTÁN JÖN A FOLYTATÁS !!!!!!!!!!!!!!!!! (kivételes alkalom)

Harry! - nevettem- Gyere már! - álltam fel róla, és őt is felhúztam.. - Most lemegyünk, és segítünk! És ha jössz, majd kapsz valamit! - kacsintottam és beleharaptam az alsó ajkamba, ő pedig gyengéden beleharapott a nyakamba, és megcsókolt.

                                                            Július 11.

Végülis lementünk segíteni anyunak tegnap főzni. Komolyan, nem értem mi baja lehet.. Be üthette  a fejét, vagy nem tudom.  De biztos, hogy valami áá, mindegy. Hagyjuk, nem tudom.

Viszont eldöntöttem, hogy a mai napot, Harryre szánom. Vagyis ne gondoljatok rosszra, úgy értettem, hogy kettesben elmegyünk valahová.

Mivel tegnap Harry nem aludt itt, ezért felhívtam, hogy ne tervezzen mára semmit. Azt mondta, nem is tervezett, mert meglepetése van számomra. Már megint!? Vajon mit akar már megint csinálni? Halványlila gőzöm sem volt róla, hogy mit akar.. Vagy lehet, hogy valahová el akar vinni? Mindegy, ezen nem gondolkodom. Azt mondta, háromra értem jön, addigra legyek kész és, hogy pakoljak ruhát is, mert három napra megyünk. Na, ezt már végképp nem értettem, fogalmam sem volt, hogy mi van, főleg hogy mi lesz. Hogy hova akar vinni, és hogy minek! Minek akar engem 3 napra elvinni? Hisz se szülinap, se semmi olyan ünnep nincs most, hogy sunyiban a többiek meg tudják szervezni a bulit. Semmi. Mindegy, anyutól elkéredzkedtem. Először nem fogadta túl jól a dolgot, tudni akarta, hogy hova megyünk. 'Megnyugtattam' azzal, hogy még én sem tudom. Nem tudom hogy, de rávettem, és elengedett. De még van egy reményem, aki hátha tudja, mit akar Hazz! A bátyám! Haha! Tárcsáztam is a számát. Az ötödik csengésre fel is vette. Szóltam neki, hogy jöjjön át, és siessen, mert fontos. Bő 15 perc alatt ide is ért. Ahhoz képest, hogy azt mondtam, siessen, elég ráérősre vette a figurát. 

Ideértél?- kérdeztem a bátyámat miután beengedtem az ajtón- Ha jól emlékszem azt mondtam, hogy siess. Mit csináltál eddig?

Jó, nyugi már! - ölelt át félkarral - Szóval? - húzta föl a szemöldökét

Kérdezni szeretnék valamit - vigyorogtam rá, mire ő furán nézett- Szóval. Harry három napra el akar vinni valahova. Esetleg egy kis kulisszatitkot nem kaphatnék tőled? 

Nem.- válaszolt szórakozottan

Miért? - biggyesztettem le az ajkaimat, és aranyosan pislogtam

Mert nem szabad elmondanom. De jó lesz.- kacsintott, majd a nyakamnál fogva magához ölelt. Így álltunk, amíg anyu a nappaliba nem jött.

Kisfiam, te hogy kerülsz ide? - csodálkozott

Hát, anyukám, képzeld, a jól nevelt lányod hívott - borzolta össze a hajam, mire én felnevettem. Őszintén, én nem vagyok olyan, mint egy plázacica, akinek ha összeborzolják a haját, rögtön hajvasaló, tükör kell. Nem. Én akár így ki is mennék az utcára, hiszen senkinek a véleménye nem foglalkoztat igazából. Csak 4 emberé. Julie-é, Harryé, Anyué és Louisé. Persze a többiek véleménye is fontos, de velük inkább nevetek egy sort a problémán, minthogy megoldjam. Tanácsot kérni, és egyebeket tőlük, 4 embertől szoktam. És ha nekem az a 'mottóm', hogy vagy megszoksz, vagy megszöksz. Tehát Harrynek is két választása van. Harry, drágám! Megszoksz vagy megszöksz?

A délelőttöm így telt el, a bátyámmal és anyuval beszélgettünk. Végül előkerültek a kiskori képek is. 

Jézus, milyen látni magam ilyen kicsin! -fogtam egy képet, amin körülbelül fél éves lehettem. Oké, ezt így ránézésre nem tudtam megállapítani, de mivel rá volt írva, hogy '1995. január 15.' , kiszámoltam..

Én 1994. július 6-án születtem, akkor:  1994-augusztus; 94-szeptember ; 94-október ; 94-november; 94-december ; 95-január. Ez hat hónap. Fél éves akkor voltam. Hűű. Ez bénán hangzott. Mindegy.

Az idő nagyon elszaladt, és mire észbe kaptam, már fél kettő volt. Úristen, másfél óra és Harry itt van értem! Rekordidő alatt lefürödtem (ami 20 percet jelent) , fogat mostam, és felöltöztem. Oké, fél órám van még, és Harry itt van. Nos, kezdődhet a pakolás. Mindent szükséges holmit beraktam.. Ööö.. Talán kicsit többet is.. Két bőröndön tele lett. De két közepes, és nem két nagy! Haha!

Miután Harrynek ajtót nyitottam, betessékeltem a nappaliba, ahol még mindig anyu és Lou volt. A barátom és a bátyám köszöntek egymásnak (nem tudom milyen módon, ökölbe szorított kéz, amit egymásnak 'ütköztetnek'. Jaaa, megvan! Brofist, azt hiszem..)

Lehoztuk a bőröndjeimet, amin Hazza, mondjuk, nem kicsit lepődött meg. 

Mivan, te két hétre pakoltál?- nézett a cuccaimra

3 napra! 3 napra! - ismételtem az ujjaimmal is mutatva, majd felröhögött, és magamra hagyta

Vigyázz rá, jó? - nézett Louis a barátomra, én pedig megöleltem anyut

Minden rendben lesz! - mosolygott a bátyámra Harry, majd fél karral megölelte, fél kézzel kezet fogott vele

Vigyázz a kislányomra, rendben? - mosolygott anyu Harryre. 

Minden jó lesz, épségben hazaér! - mosolygott vissza ő is

Anyuék kikísértek minket, Harry berakta a csomagtartóba a bőröndöket, és beült mellém a fekete terepjáróba. 

Gyerekek, vigyázzatok! - intett egy utolsót anyu, én pedig dobtam egy puszit nekik, majd becsatoltam a biztonsági övem

Szóval.- szóltam Harryhez- hová is megyünk pontosan? - kérdeztem amikor már kiértünk az autópályára

Holmes Chapelbe.- válaszolt lazán, majd megajándékozott egy gyönyörűszép mosollyal. Nem tudtam felfogni a hallottakat..

De elindultunk. Elindultunk. Elindultunk Holmes Chapelbe.

Szóval, találkozunk ott! 

------------------------------------------------------------------------------------------------