'Sütögetés..~

Na szóval.. Sajnálom, hogy nagyon későn raktam ki a részt, de egyszerűen annyi minden történt, hogy szinte minden bajom volt. Voltam olyan mély ponton, hogy azt hittem, kész, vége, itt feladtam az életet, de csak nem tettem meg.. De csak amiatt az egy dolog miatt, hogy megint az lenne, hogy 'Meghalt egy újabb Directioner' .. Azóta sikerült kicsit összekapnom magam, így tudtam nektek írni egy nagyon béna részt.. Sajnálom, de ez is folytatásos lesz... Nem húzom az időt, ŐSZINTE véleményt írjatok komiba! Nagyon megköszönném!:) Puszii:* Jó olvasást! :)
Ja és még egy nagyon fontos dolog!
                       Boldog szülinapot Rami! :)<3            

Kifáradtam.. Jóéjszakát husigolyóm! - köszöntem el

Hogy mid? - röhögött fel

Ajj, husigolyó! Akkor mostmár rántotthús leszel! Jóéjt rántotthúsom! - csókoltam meg, majd a szíve dobogására elaludtam.

Július 10., Szerda

Amikor reggel felébredtem, és észrevettem, hogy Harry karjaiban vagyok, visszaemlékeztem a tegnap estére. Hogy milyen csodálatos volt vele minden alkalom. Még az első is, még ha kínomban sírhatnékom volt is. De csak azért is, mert Harry volt az első, örömmel emlékezek vissza rá. Fájdalom ide- vagy oda. 

  Kibújtam a barátom védelmező karjai közül, és lementem a konyhába, ahol egy cetlit találtam. 

 ' Drágám, elmentem megnézni a bátyádék házát!

Főzzetek meg Harryvel , mire hazaérek!
Puszi, Anyu' 

Remek!- gondoltam magamban. A cetlit visszaraktam a pultra, utána pedig visszamentem a szobámba, ahol a barátom még mindig békésen szuszogott. Olyan aranyos, amikor alszik. Mint egy kisgyerek, akinek olyan álma van, hogy fel sem szeretne ébredni belőle.

Kivettem a ruháimat a szekrényemből, és bevonultam a fürdőszobába. 

                                                

Bő 15 perc alatt kész is lettem. Raktam fel egy nagyon kicsi sminket, itthonra úgyis minek?!

Kiléptem a fürdő ajtaján, de még mindig az a látvány fogadt, hogy a fürtös szunyókál. A jó öreg vizes-vödrös keltéssel nem akartam felkelteni, így maradt az a lehetőség, amitől szinte majdnem minden férfi beindul. Fölémásztam, és lehúztam róla a takarót. Puszilgatni kezdtem a felsőtestét, miközben nevét motyogtam. 

Harry, drágám, kelj már fel! - noszogattam. És itt volt az a pillanat, amikor meguntam, és kimentem... vödörért. Vödröt nem találtam, csak egy műanyag kancsót, de a célnak megfelelt. Megtöltöttem, és felmentem a lépcsőn, amikoris megláttam Harry-t, ahogy közeledik felém, és én reflexmozdulatból a hátam mögé rejtettem a kancsót.

Mit dugdosol ott?- mosolygott

Semmi különöseeet. Hogy aludtál? - tereltem a témát

Nem jól. Nem volt senki mellettem, pedig kerestelek.. - búslakodott

Sajnálom.- néztem rá bociszemeket meresztve

Kapok egy ölelést? - kérdezte. Én pedig belementem, mit sem sejtve.

Ugyanis amikor megölelt, kivette a hátam mögé rejtett vízzel töltött edényt, és leöntött.. 

Harry! - toltam el magamtól - Ezt miért csináltad? Hülye vagy? 

Én csak megvalósítottam a tervedet.. - adta a választ.
Annyi különbséggel, hogy rajtam, igaz? - öleltem ismét magamhoz

Pontosan. - éreztem leheletét a nyakamon.

 ***

Mit csinálsz? - néztem a konyhapulton lévő tálra, amiben Harry kevert valamit

Anyukádnak citrom tortát! - vigyorgott 

De azt nem szereti! - rontottam el a pillanatot.
Ezt ne mondd! - húzta fel a szemöldökét, miután rám pillantott

                               

Bocsánat! Csináljunk neki inkább valami csokisat! Azt szereti! - nevettem

Igen? - közeledett felém 

Igen! - húztam ki magam, majd megcsókoltam, és még mielőtt bármit csinálhatott volna velem, kikerültem, és elkezdtük csinálni az újabb süteményt..

                                                              

Na, és most mit főzzünk? - töröltem meg a kezem

Szerintem elég lesz anyukádnak a süti! - közeledett felém kaján vigyorral az arcán

Nem, szerintem éhes lesz! - nevettem

Naa, Sarah. Ne csináld már.. Elég lesz az anyukádnak! - csókolt meg, majd hirtelen felkapott az ölébe.  Tetszett az ötlet, de mivel fényes nappal van, és anyu nemsokára hazajöhet, nem mehettem bele a dologba. Amúgy sem, mert mikor mentünk volna fel a lépcsőn, anyu beállított, én pedig zavartam leugrottam Harry öléből, és kínosan mosolyogva anyuhoz szóltam.

Anyu, te? - raktam a nyakamra a jobb tenyeremet

Hamarabb jöttem. Na, és megfőztetek? - vont minket kérdőre. Vagyis inkább engem, mert Hazz már eltűnt valahová. Miért is ne, vigyem el egyedül a balhét.

Az a helyzet, hogy csak sütit csináltunk neked.. - védtem a menthetőt

Akkor semmit nem főztetek? - várta a válaszomat

Neem. - raktam mindkét kezem a tarkómra

Hjajj. Jólvan.- sóhajtott anyu. Valójában nem értettem, hogy anyu csak így simán lerendezi. Sose szokott így viselkedni, mindig 'leszid' , hogy elfelejtem a dolgokat.. Mi üthetett belé?

Harry! - szaladtam fel a lépcsőn

Mondjad! - ordított a szobámból, én pedig elindultam a helység felé.

Mi az hogy 'mondjad'? - vontam fel a szemöldököm

Bocsánat, hölgyem.. igen, tessék? - ültetett a térdeire

Segítenünk kellene Anyának. - néztem rá

Vaaagy, van jobb ötletem is..- vigyorgott kanosan, majd ujjait felfuttatta a derekamon, de én lefogtam.

Nem gondolod, hogy fényes nappal nem illik ilyeneket csinálni? - haraptam a számba

Ilyet ne csinálj! - csillogott a szeme

Milyet? - haraptam ismét az alsó ajkamba

Ilyet! - vigyorgott

Miért? - lassan közeledtem felé, de Ő hirtelen magára rántott.  Ő elfeküdt az ágyon, és pedig fölötte nevettem. Vagyis csókoltam is, meg nevettem is.

Na, akkor segítünk majd anyunak? - mosolyogtam Hazz felett.

Majd igen! - csókolt meg

Harry! - nevettem- Gyere már! - álltam fel róla, és őt is felhúztam.. - Most lemegyünk, és segítünk! És ha jössz, majd kapsz valamit! - kacsintottam és beleharaptam az alsó ajkamba, ő pedig gyengéden beleharapott a nyakamba, és megcsókolt.